Entrópia és egy mandala
Mi a valószínűsége annak, hogy egy forgószél összerak az alkatrészeiből egy Boing 747-es repülőgépet? Erről a kérdésről mindig eszembe jut egy olyan mandala képe, melynek kerületén örvények forognak egy bizonyos irányban. Egy ragyogó leírására ennek a mandalának a MAG és SZEM bejegyzésben akadtam úgy tíz évvel ezelőtt. Most az entrópia címszóhoz is ideidézem: Két út van, egyik a belső (alsó kör út, közelebb a forráshoz) és a másik a külső (felső kör út, távolabb a forrástól) út. A belső út egyenletes, míg a külső út enyhén hullámzik, az egyszer lent s az egyszer fent érzését szimbolizálva, vagyis több fájdalommal és elragadtatással (nem örömmel!) jár a felső kör út. Az alsó útról bármikor és minden nehézség nélkül átmehetünk az átjárón keresztül a felső útra (nincs lényeges irányváltoztatás!), de a felső útról visszatérni már nem egyszerű, mert szinte ellentétes irányt kell felvennünk (fordulópont). Ez azt jelenti, hogy nagyon könnyű lecsúszni, megbukni, de onna...