Amerikai álom

Álmomban Amerikában jártam.
A város nevét is megálmodtam, de azt nem sikerült az ébrenlétbe átmentenem.
Egy kávéházban voltam, nevezzük New York kávéháznak, még nem volt túl késő, olyan színházi idő.
Egy honfitársunk is játszott a zenekarban, idehaza országos hírű jazz-zongorista, a legnagyobbak közül való.
Az ő nevét is megálmodtam, de az álommal az is szertefoszlott.
Lehet, a valóságban már nem is él, hiszen már én is olyan öreg vagyok, hogy a nálam öregebbek szinte már mind elmentek ...
Nem mondtam, hogy ez a kávéház az egyik amerikai jazz-legenda zongoristának a törzshelye.
Vagy törzshelye volt ?
Mert persze lehet, hogy a valóságban már ő sem él.
Valahogy felvetődött, hogy a mi zongoristánk szólózzék egyet a jazz-legendának, aminek a gondolatába ő beleremegett, hiszen hiába volt ő itthon a legnagyobbak egyike, Amerikában még a nevét sem hallották.
De, persze, hajlott volna arra, hogy játsszék, de észrevette, hogy a jazz-legenda széke üres.
Már éppen csalódottan ült volna vissza zenekarba.
Akkor én észrevettem, hogy a jazz-legenda visszaült a helyére, vagy, ha nem is ült vissza a helyére, de szeretné, hogy János (nevezzük így) szólózzék.
Én integettem Jánosnak, hogy ne üljön vissza, bíztattam, hogy szólózzék.
Akkor már halotti csend volt a kávéházban: mindenki azt várta, mi lesz.
És akkor János elkezdett tisztán, fennhangon egy magyar népdalt énekelni !

Nohát, ezért nem szabad nekem meghalnom: hogy legyen, aki a régi nagyokra emlékezzék !

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy gondolat bánt engemet ...