Egy kis hetvenkedés...

.... a tegnapi Budapestre lecsapó viharra való tekintettel mégegyszer.

Kép forrása: Hvitamin.hu 
"A természet hatalmas, az ember parányi." (Szent-Györgyi Albert)
Mióta az eszemet tudom, valami hihetetlen erő vonz a természeti jelenségek felé, de leginkább az igazi felhőszakadás, ami megigéz.

Hogy honnan ez a vonzalom az égiháborúk iránt, az 1997. július elején tudatosodott bennem. Örököltem - úgy gondolom -, az akkor hatvankodóból hetvenkedővé serdült papámtól, aki azóta már bőven nyolcvankodott is. Idén lenne kilencven éves, de öt éve a túloldalról szemléli már ezeket a földi jelenségeket is.

„A halál az Egésznek felőlünk látszó oldala. A másik oldalt így hívják: Feltámadás.” (Romano Guardini)

Még nem voltam egy méteres sem, amikor láttam a hatalmas embert, amint az Ugocsa utcai ablakból vezényli végig a viharokat és engem nyugtatgat, hogy csak a repülőgép érte utol a hangját, azért ez a durranás a villámlás után.

Saját földi paradicsomában „Rio de Rákoskerten” is mindig hősiesen kiállt, hogy ezt megtegye. Aztán egyszer hazaszólították bokros teendői Budára és akkor becsapott mennykő és leszaggatta a Marci unokájának ültetett diófájáról a láncon lógó fából faragott játékrepülőt és a lépcső betonjába lyukat ütött. Mert ugye most az egyszer nem volt ott a karmester.

Az ilyen viharok után megtisztulok és nagyon kicsinek érzem magam.

Kép forrása wikipédia


Bár már sok mindent tudok. Például, hogy a villám 4-6 km hosszú, 160 000 km/h sebességű 100 millió Volt feszültség van benne, 30 ezer Cº-os a hőmérséklete, ötszöröse a Nap felszínének, és hogy naponta 86 millió villám csap le kb., és részben ő a felelős az ózon rétegért is. Nem is lecsap, hanem felfelé halad, csak a szemünk tehetetlensége miatt látjuk lecsapódónak. Hogy a keletkezésről igazán halvány gőzük sincsen a tudós uraknak. Csak annyit tudnak, hogy vihar idején a felhő alján pozitív részecskék, a tetején pedig negatívak gyűlnek össze, s ha már sok gyűlt össze belőlük akkor felfele kisülés történik. De hogyan kerülnek a töltött részecskék a felhőre, azt nemigen tudják.

A durranásról pedig, hogy túl azon, hogy a lökhajtású repülőgépek hanghatár-átlépéséhez hasonlítható, de ma már tudjuk, hogy a csikós az ostorát, ha csattogtatja, a hang hasonlóképpen keletkezik. Az ostor vége gyorsabban halad, mint a hang ezek szerint.

Az igazi szépség egy ilyen vihar utáni délutánon a szivárvány. Amit csak repülőről lehet kereknek látni. Fizikáját Sir Isaak Newton írta le először.

Ezt a fotót Tóth Titusz, gyengénlátó barátunk készítette és bocsátotta rendelkezésemre

Amikor a napfény egy esőcseppet ér, közepén keresztül halad, de a szabadesésben gömb formájú csepp alján és tetején eltérül és eltérültével megtörik, hogy vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya színekre bomoljon. Ha a fény a cseppbe belépésekor és kilépésekor is megtörik, akkor mellék szivárvány is létrejöhet, melynek fordítottak a színei. Ez a látvány lett akkor az én hetvenkedő papám ajándéka 1997. július 14-én.

u.i.: A villámhárító működési elvét Benjamin Franklin találta fel 1749-ben Amerikában

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kezdő Nagypapák Könyve ... (1)