Lelki béke, játék

A “földi űrutazásunkhoz használt szkafander” tulajdonosa, a földi űrutazó pilóta nem kapott használati utasítást a szkafanderhez.
Kapott, csak elvesztette: ez volt a paradicsomi "bűnbeesés".
Az ember szembefordult a természettel.
Evvel sokat nyert: így tud meghódítani kevéssé élhető helyeket, így tud ez a csupaszbőrű rágcsáló veszélyes ragadozók falkavezérévé válni, falkataggá alázva az acsarkodó vérebeket.
Cserébe eldobta az ösztönök iránytűjét, a jó és a rossz tudásában bizonytalanná vált.
A pilóta ül a vezérlőfülkében és nem tudja, melyik billentyű mire való.
Próbálgatásos módszerrel sok hasznos funkciót tudunk beindítani: Yvette szólt a kisfiúról aki tudati úton elmulasztotta a szemölcseit, egyik ismerősöm (név és cím a szerkesztőségben) végstádiumban lévő rákból tudati úton kijött.
De, ezek ritka esetek.
A tudat általában inkább árt, mint használ a vaktában próbálkozással.
A tudati úton gyógyulásnak biztosabb módja, ha kitűzünk egy távoli, nagy célt, például hogy kiházasítsam az unokámat, arra irányítjuk a tudat figyelmét, elterelve arról, hogy a bajjal (a baj súlyosbításával) foglalkozzék, és így adunk lehetőséget a természetes, spontán gyógyulásnak.
Ha a tudat felelőtlenül játszadozik az ösztönök finom billentyűivel, abból olyan bűnök származnak, mint a torkosság és a bujaság.
De ez még mindig a kisebbik baj.
Nagyobb baj az ellenkező véglet: az unalom.
Abból kisülhet, hogy a pilóta elszomorodik és gépestől, utasostul az óceánba veti a szkafandert.
Játsszunk, testvéreim !